Református lelkész, botanikus volt. Ma 265 éve, 1761. január 5-én született, Debrecenben. Apja leányiskolában tanított. Ő teológiai tanulmányokat folytatott, majd tanított maga is. 1787: Göttingenben gyarapította teológiai és természettudományi ismereteit. Megismerkedett Carl von Linné rendszerével, s átültetni szándékozott nyelvünkre. 1789-ben hazatért, lelkész lett, majd 1809-től a debreceni református egyházmegye esperese és a tiszántúli református egyházkerület főjegyzője. Írt, teológiai művek kerülnek ki tolla alól, s részt vállalt a református énekeskönyv megreformálásában. A botanika, a füvészkedés tudományára ugyancsak sok időt szánt. Motiválta erre a korszerű mezőgazdasági szakkönyvek itthoni hiánya. Barátja, egyben sógora, Fazekas Mihály költő segítette az első magyar növényhatározó elkészítésében. Közös művükben több mint 3000 hazai növény leírását adták közre. Egyúttal mintegy félezer új szakkifejezést alkottak. A füvészkönyv azonban nem lett kapós a gazdák körében; nem akartak könyvből vetni-aratni. Diószegi utolsó évében a Magyar füvészkönyv gyakorlati részét, az Orvosi füvészkönyvet is kiadta. (1813. augusztus: 2-án hunyt el.)