Hát ezt is megértük… Te is, én is. A híres-szép Zefirelli-film gyönyörű Júliája, anyakönyvileg Olivia Hussey, április 17-én ünnepelted hetvenedik születésnapod. Ünnepelted-e vajon? Szívből remélem, igen. Akkor is, ha rosszul aludtál előtte, éjjel. Ha fájdogált a derekad is ébredéskor. Ha…ha… ha… mindezek dacára. Hiszen annyian, de annyian hívtak telefonon, írtak Neked e-mailt, mosolyogtak Rád Skype-on, gratuláltak meg Facebookon. Én is terveztem, de rosszul aludtam éjjel, fájdogált a derekam ébredéskor, ráadásul a címed se tudtam… Pedig hogy megírtam volna Neked, mennyire beléd estem 1968-ban, mily nagyon féltékeny voltam, irigy a Rómeódra, vágytam Veronába, másztam volna lendületesen a legendás erkélyre, hogy csókolhassalak. A történet tragikus végére természetesen már nem vágytam, ha rajtam múlik, nem is úgy ér véget. Amúgy, ma persze mostanában nem ostromlok erkélyeket, lépcsőn járok, a fordulóknál meg-megállva, és senki nem mondja nekem: „Ó, Rómeó, mért vagy te Rómeó?” Már csak azért sem, mert Andrásnak hívnak.
Szóval, csak odáig jutottam, hogy reggel olvadozva meghallgattam Nino Rota varázslatos filmzenéjét, és lélekben kívántam Neked minden elképzelhető szépet, jót, egészséget, kedves Olívia-Júlia. Egyben ezúton is tudatom Veled, hogy a kerek szülinapod tiszteletére, tegnap beoltattam magam a Pfizer vakcina második adagjával. A bal karomba kértem, tekintve, hogy a jobb oldalamon alszom. Nélküled, sajnos.