Ha nem volnék ennyire környezettudatos, s a másfél literes ásványvizes petpalackokat nem zsugorítanám erővel (izomerővel) eredeti életnagyságuk negyedére-nyolcadára – bizony nagyon szégyellném magam. És még ennél is inkább, ha ezeket a néhai palackokat aztán nem helyezném el a műanyagot-papírféléket összegyűjteni hivatott sárga és kék jelzéssel megkülönbözetett kukásedényben. (Őket ingyen kaptuk a szemétügyeket intéző helyi cégtől, így utólag is köszönet érte egyenként és együtt a földkerekség valamennyi lakójától.)
Szóval volna okom szégyenkezni, ha nem lennék ennyire jó ember, s nem gondolnék kitartó derűlátással rátok, az utánunk jövő nemzedékekre, a ti testi-lelki egészségetekre. Nem véletlen, hogy éppen most, április 22-én, a Föld Napján írom e magamat fényező sorokat, jelképes petpalackpostaként nektek szánva, intelemként, tegyetek így ti is, küldjétek majd tovább az utánatok következőknek. Egy-egy ilyen petpalacknak ugyanis van egy súlyos jellemhibája: 500 esztendő kell neki ahhoz, hogy semmivé enyésszen. Bizony.
Hát ezt üzenem nektek, édes ük-ük-ük-ükunokáim. Hogy még kitehessétek a táblát: VILÁGVÉGE ÚJRA ELNAPOLVA.
