Latabár Kálmán. Egyike volt a legnagyobb magyar komikusoknak. Nagyhírű színészdinasztia sarjaként, 120 éve, 1902. november 24-én született. Esztergomban érettségizett, majd Rákosi Szidi színésziskolájának padjait koptatta (A „pad” szót itt kéretik jelképesen érteni.) Kilépvén a (színész)életbe a Fővárosi Operettszínház társulatához szegődött, később1927 és 1933 között öccsével, Árpáddal külföldön lép fel. Bécsben a Theater an der Wienben, Berlinben Max Reinhardt híres-nevezetes színházában is tapsolt nekik a publikum. A kritikusok Buster Keaton és Chaplin mellett emlegették őket. Kálmán hazatérte után több fővárosi színházban játszott, s filmezett is. Kiváló táncoskomikus, rögtönző, karikírozó, bővérű komédiázó vált belőle. 1945-től visszatért első sikerei színterére, a Fővárosi Operettszínházba. Feledhetetlen alakításai: Menelaosz volt (Offenbach: Szép Heléna), Bóni (Kálmán Imre: A Csárdáskirálynő), Frosch, a részeges börtönőr (ifjabb Johann Strauss: A denevér), Nyegus (Lehár Ferenc: A víg özvegy). A mozivásznon: Egy bolond százat csinál, Egy szoknya – egy nadrág, Mágnás Miska, Civil a pályán, A selejt bosszúja, Állami Áruház, Fel a fejjel, Micsoda éjszaka!, Nem ér a nevem. Fia, ifjabb Latabár Kálmán is a színészi pályát választotta. (Latabár Kálmán, a népszerű Latyi 1970. 01. 11-én távozott az élők sorából.)
