Ma 130 éve, 1894. október 23-án nyílt meg Pesten a legendás New York kávéház. A hely, ahol Karinthy Frigyes leöntötte tintával a szürke kanapét, melyben Somlyó Zoltán szerint „Új irodalom bontotta virágját”, melyről Gárdonyi Géza Göre Gábora azt találta mondani, hogy: „…ez mán ojan szép kávéház, hogyha a papunk ide belépne, hát ijettibe elkezdene misézni.”, melynek egyik asztalánál, ahogy Krúdy Gyula írta: „...Bródy Sándor ragyog, ágál, hízelkedik, mérget kever...”, Tersánszky Józsi Jenő pedig ezt: „A New York múltja egészen a magasztosságig szép! A magyar irodalom, sőt képzőművészet, sőt zene nagyságai népesítették be ezt a kávéházat…”
Magam pedig egy ízben, egyik asztalánál másfél-két órát töltöttem Feri barátommal, aki jóval korábban, családjával, illegálisan külföldre távozott, ám akkortájt már haza-hazajárt. Tehette, mert túl voltunk a rendszerváltozáson. Beszélt Feri az idegenben töltött éveiről, én pedig az enyémekről, hogy mi történt velem, mióta itthonra szakadtam.
Kávéztunk, én fizettem. Mondta ő, hogy legközelebb majd a vendége leszek. Vagy itt a New Yorkban, vagy ha arra járok, amerre élnek (véletlenül éppen New Yorkban).
Ferit azóta nem láttam, én pedig azóta sem jártam a 130 éve született nagykörúti New Yorkban. Mai jubileuma viszont arra inspirál, hogy meghívjam magamat oda, egy kávéra.
