Nincs korán, nincs későn

Keveset tudtam korábban a fejkendőkről. Ma már valamicskét többet, mert lapozgattam a Magyar néprajzi lexikont.

Okom volt rá, később kiderül majd.

Tehát a lexikon szerint a fejkendő a nők fejét borító, különböző méretű, ritkán hosszúkás, általában négyzet alakú lepel, melyet átlósan összehajtva vagy hajtás nélkül rögzítettek a kontyra. … Egyéb elnevezései: fejre való kendő, féruha, fedél, fidel, bibor, köcöle, ruva. A 16–17. sz.-i úri viselethez hasonlóan a paraszti női fejviseletben csaknem a múlt század közepéig hordták. Anyaga kivarrott és csipkével díszített fehér patyolat, majd batiszt és tüll… később finomabb selyem, kasmír, téli változatainál, posztó, gyapjú. Kötési módját helyi ötletek adták, másként az Alföldön, Somogyban, az Őrségben, Erdélyben. A Felvidéken például átlósan háromszögűre hajtották, s a tarkón hátrakötötték, csárdásos, menyecskésre. Kapuvárott viszont használatra rögzítetten előkészítették. Léteztek hosszú kendők is: két-három méter hosszúak, fél méter szélesek, keskeny végükön esetleg kivarrtak ezeket egyszerűen fejre borítva, nyak köré tekerve, illetve. fejtetőre hajtogatva viselték. A hosszú kendő általában az új asszonyt illette meg, akár az újmenyecske-főkötő. A bogláros tűkkel megfogott bíbort, a tekerődzőfátyolt a sárközi, érsekcsanádi menyecskék még a 20. században is felvették.

De miért is volt e hirtelen nekibuzdulásom? Nos, szép történetet hallottam ma, és fejkendő szerepel benne, nem is egy. Fölemelő história, nagyon az. Jár egy kislány Budapesten, a 11. kerület egyik általános iskolájába. Nemrég, felső tagozatosként, egyszer csak úgy döntött, attól fogva fejkendőben jár suliba. Semmi vallási vagy más háttere nem volt ennek, egyszerűen így hozta a kedve, megtetszhetett neki. Nem gondolta, hogy az osztálytárs fiúk emiatt rászállnak majd. Csúfolják, csapatban, napokon át.

Nagy dolog, mondhatnánk! A gyerekek mindenhol gúnyolják egymást. Mert egyikük kövér, másikuk enyhén beszédhibás, a harmadikat Vandának hívják.

A kipécézett olykor jól viseli az ilyen szekálást. Vagy legalább is úgy tesz. A fejkendős kislány viszont nagyon megszenvedte. Ez persze olaj volt a tűzre. És könnyen lehet, máig menne a zrikálás, de legalábbis addig, amíg búcsút nem mond kedves kendőinek. Így esett volna bizonnyal.

De nem így esett. Mert járt ugyanebbe az osztályba egy másik lány is, bizonyos Tilda. Nos, neki elege lett ebből az egészből. Bántotta. Fájdalmat érzett a másik fájdalma láttán. Fájdalmat és dühöt. Itt azonban nem állt meg. Beszélt a többi lánnyal, és előállt egy ötlettel. A többiek vevők voltak rá.

Másnap mindannyian fejkendővel mentek iskolába. És lássunk csodát: a fiúk leálltak. Véget ért a megalázás.

Mi történt? Valamiféle feminista klub alakult volna az osztályban? Már csak az hiányozna! Dehogy. Valaki egyszerűen példát mutatott emberségből. Együtt társaival. Bárcsak követnénk mi felnőttek is, sokan!

Nem lehet elég korán kezdeni – és soha nem késő.