E címmel jelent meg nemrég az itt olvasható írásom a Nők Lapja Nyár Magazinban.
Anita érdeklődéssel ismerkedett az interneten azzal a bizonyos szeretetteszttel. Érdekesnek találta, izgalmasnak. „Melyik az ön elsődleges szeretetnyelve? – olvasta. – Az elismerő szavak? A minőségi idő? Az ajándékozás? A szívességek? Vagy a testi érintés?… Ha kitölti az itt következő tesztet, biztosan tudja majd a választ.” Mostanáig sohasem hallott még Gary Chapman amerikai íróról, aki nem mellesleg párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó és lelkész is. Az ő nevéhez köthető e szeretetnyelvként emlegetett fogalom. Anita nem tudott ellenállni a kísértésnek. Itt az ideje, gondolta, hogy megtudjam, az öt közül melyik az a szeretetnyelv, amely leginkább fontos nekem. Majd pedig melyik közülük a Gézumé. „Szeretem, ha elismerésben részesítenek.” – így kezdődött az igen/nem választ váró kérdések sora.Majd ezzel folytatódott: „Szeretem, ha megölelnek.” Belevág, feltétlenül belevág, határozta el, de majd csak holnap. Későre jár már, hamarosan hazaér Gézu. Melyik különmunkájából is? A másodikból? A harmadikból? Hirtelen nem is tudta.
És befutott a férje, hamarosan. A szokott fáradtan, ám a szokottnál is kopottabb mosollyal, kezében a lakáskulcs és a kocsikulcs, egyszerre. Éppen csak köszöntek egymásnak, amikor Anita, már az előszobában, letámadta:
– Figyelj, drágám, itt az ideje, hogy beszéljünk egymással a szeretetnyelvről.
– A miről? – meredt rá a férfi. És nagyot kordúlt a gyomra.
– A szeretetnyelvről. Hogy mit értékelünk leginkább, az elismerő szavakat, a minőségi időt, az ajándé…
– Én most a vacsorát értékelném leginkább.
– Ez speciel nincs az öt kategória között. Hallgasd végig, kérlek: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés. Mindannyiunknak, neked is, nekem is van egy elsődleges és egy másodlagos szeretetnyelve, amelyek fontosabbak a többinél.
– Aha. Nem lehet, hogy ez aktuálisan más és más? Most például nekem a vacsora áll az első helyen, megelőzve még a testi érintést is. Később persze…
Más feleségnek már fölment volna a pumpa, Anita viszont elgondolkodott inkább. Végül is régi igazság, a férfiak lelkéhez a hasukon keresztül vezet út. Sok asszonytól hallotta ezt boldogult lánykorában, a mostani, szeretetnyelv-korszak előtti időkben. Amúgy pedig ez a mai élénk vacsoravágy is besorolható az említett öt kategória valamelyikébe. Meglehet, nem is csak egyikébe. Gézu például minőségi időként is megélheti közelgő vacsorázását. De besorolhatja az ajándékozás fogalomkörébe is. Akár. Vagy a szívességek közé. Kár, hogy a testi érintésnél nem jöhet szóba… Bár, ha meggondolja, csókot is kaphat Gézutól, ha ízlik majd neki a vacsora. Hát persze! És, ha a csókok elmaradnának is, elismerő szavak még érkezhetnek.
– Hát jó – sóhajtotta. De máris megjelent a mosolya. – Fasírt? Padlizsánkrém, ahogy szereted? Krumpli, hajában sütve? Paradicsomlé?
– Inkább egy kis vörösbor a végén – derült föl azonnal Gézu arca. – Aztán jöhet ez a szeretetnyelv!
– Alakul – konstatálta elégedetten Anita. – Épp ideje generálozni a kapcsolatunkat, Gézu. Nagyon ránk fér, utóvégre lassan húszéves házasok leszünk már. El kell hát mondanom neked, mit is állít ez a bizonyos Gary Chapman. Azt, hogy ismernünk kell, mi a párunk elsődleges szeretetnyelve, ugyanis, ha nem „beszéljük” azt, ő aligha érez részünkről kellő szeretetet. Még akkor sem, ha a többi „nyelvben” jók vagyunk. Például hiába kapok tőled minőségi időt, ajándékokat, hasztalan teszel szívességeket, és hiába működik köztünk a testi érintés is, ha fukarkodsz a nekem célzott elismerő szavakkal.
– Most akkor dicsérjelek meg?
– Jaj, dehogy, Gézu! Csupán példa volt, amit mondtam.
– Összezavarsz, Anita! Akkor dicsérhetlek, vagy nem dicsérhetlek?
– Rád bízom, szívem.
– Nem könnyű –ingatta fejét a férje. – Mert igazság szerint ezúttal lehetett volna csöppet több fokhagyma a padlizsánkrémben.
Végül azért csak megsimogatta Anita arcát: – Tekintsd ezt, kicsim, előlegnek. Hadd örüljön ez a jó Mr. Chapman.
